Zsebemben, agyamban és lelkemben a tátongó űr…
Fölidéznék pár édes emléket, de nem tudok.
Szívem zárva, kétségek gyötörnek az életemről.
Szeretném belekiabálni a csöndbe, hogy VAGYOK!
Létezem, élek, de talán jobb lenne a halál,
Mely tartalmasabb, izgalmas élményeket ígér,
Pedig azt mondják, az élet szép, vidám, de talán
Ez csak egyik út, a másikon csak sötétség kísér.
Mint skatulyába zárt bűnbánó lélek,
Ki magányában a fényes szabadságról álmodik,
Vergődő elmém úgy fojtja meg testem börtöne,
S a lélek tisztasága egy csapásra megtörik.
Ó, ha fölszállhatna, ha szárnyalna, röpülne,
S nem nyomasztaná az átkos bilincs súlya!
Ha volna segély, hogy kedvét visszanyerje,
Lángoló élete szabad lenne újra!
(1995. május 26.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése