A Szerelem Dala

Láztól piroslik arcod.
Ha jövök, őrült lánggal égsz.
Két kezed elébem kitartod,
Hogy fogjam, s nyomomba lépsz.
Könyörögsz, hadd legyek Veled!
Enyhítsem fojtogató kínod.
Nem ismersz föl, de ha kérdezed,
Válaszom: a Szerelem vagyok.

Szíved dobog, gyomrod remeg,
Az erő is elhagyott...
E feszültség éltet Engem,
Mely belőled sugárzott.
Nem a forrongó, pezsgő véredet
Kérem én tőled, Ugyan már, dehogy!
Nem ismersz föl, de ha kérdezed,
Válaszom: a Szerelem vagyok.

Érzed, közel a végzeted,
Félsz, a holnap mit hoz.
Én tudom, valaki vár Téged.
S rálelsz, ha úgy akarom!
Hatalmam van érzéseid felett.
Szűkölsz, vársz, sírsz... míg hagyom!
Nem ismersz föl, de ha kérdezed,
Válaszom: a Szerelem vagyok.

Üdvöt én szórok reád,
Sorsod itt a kezemben,
S ha jó kedvemben találsz,
Fájdalmad megszüntetem.
Szeretlek, ha Te is szeretsz.
S ki gúnyol, azt elhagyom.
Nem ismersz meg, s ha mégis kérdezed,
Válaszom? A Szerelem vagyok!
(1994. október 6.)