Gyűrött lelkemen taposnak lábaid,
Némán kisétálsz elnyűtt életemből.
Csatakos, sáros nyomaid éléből
Szivárognak fájó, vérszín könnyeim.
Szavaid húsom szaggatják, mérgezik,
Küszködöm ernyedt, gyönge bénaságban,
S nem engeded, hogy világgá kiáltsam,
Bűnöm maradsz hát, míg lelkem létezik...
Békét szeretnék, de kérni nem merem,
Bánatban fuldoklik haldokló szívem.
Egyszer talán fölenged a fagyos tél...
Óvnálak, őrülésig szeretnélek!
Bódító tavasszal fűszereznélek,
De egy hang itt belül üresen zenél...
(2011. október 25.)
