Mit is értünk mi emberek
civilizáció dicső definícióján?
Annyi lenne csak, meglehet,
A négy fal, mely csúful körbezár...
S a természet arca, melyet korlátok között
Szemünk vaksága halványan lát:
Ember, menj ki a nagyvilágba,
S falak helyett láss te is csodát!
Ne a négy falnak élj, mert felemészt,
Lásd, mire mentünk mi, "civilizáltak"!
Térj vissza oda, hol egykoron éltél,
Ne akarj magja lenni e borzadálynak!
Kezdd újra tisztelni a természetet,
Hisz neki köszönheted, hogy itt lehetsz,
Ő a legfőbb erő, mely jobbjával teremt,
De baljával pusztít és elveszejt...
Akár tetszik vagy akár nem,
Övé a döntés, hogy ne feledd:
Mindig új élet kezdődik meg,
a pusztulás hantjai felett...
(2011. 06. 17.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése