Égre néző

Hazugság az élet,

szövevényes, gaz!

S álmokhoz kötött minden

ember, aki igaz...

Bánatok?

Lopott könnycseppek?

Igazából semmit nem érnek.

Elvesznek az időben,

elkopnak,

mint kavicsok

a sodró folyófenéken...

Ha túlélő vagy,

hát nézz az égre fel!

A bűvös kékség, s a hit

- majd mindenre felel.

(2011. november 17.)

Válaszutak

Végtelen utaknak tekergő folyamán
Visz, sodor engem a szeszélyes sors,
Mint hatalmas gordiuszi csomó falán,
Bolyongok elveszetten, s szívem fagyos.

Lelkem kicsit kopott, a testem is fáradt,
De megpihenni csöppnyi esélyem sincs,
Csak a reménynek sugara tart még vállat,
Mint vak koldus botja, e szegényes kincs.

Romokban a világ, s én álmokban hiszek,
A boldogság utáni vágyódás segít,
Szeretném érteni a világmindenséget,
S mélyen parányi kíváncsi szikra hevít.

Idegen erkölcsi eszmék börtönében
Mit is súg szívem bölcs, tiszta szavakon?
Kibogozhatatlan problémák bilincsében
Béklyóim kettévágva élni, szabadon!
(2011. november 4.)