Édes lehellete cirógatja fülem...
- Mert megkértem arra, hogy segítsen nekem.
Nem vagyok egy zseni, se ebből, se abból.
Példát megoldani? Jaj! Főleg matekból!
Megkértem. - Gyanútlanul, se szó, se beszéd,
Ő már forgatta is a legjobbik eszét!
Állt a szék mögött, a pad fölé tornyosult...
S elhamvadt lángja szívemnek ismét kigyúlt.
Ó, szív! Mily buta vagy! Esendő, bolondos...
Mindig olyanért fájsz, kinek nem vagy fontos!
(1992. szept. 18.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése