Álmodtam rólad

Álmodtam rólad. Lassan távolodsz
időbe fagyva. Kezem el nem ér.
Hallom a hangod, s tisztán mosolyogsz,
de szemedben a fény már régen nem ég.

Távolodsz... Én futnék még utánad,
ám satuként fogva dermed a láb,
elnehezülve a sors mocsarában,
s az emlékek lángja hallgatag vád.

Álmodom majd. Mert ott éled a múlt,
s töprengeni rajta ébren nem lehet.
Fájdalom? Tudhatod, szívem okult.
Már nem sóhajt utánad bús kételyem.

(2012. december 28.)

Élet-tűz

Élet-tűz, pörgő örök kör,
ám egy liliom-tiszta kő,
a gyémánt is ég, s vöröslő
fájdalommal izzik szénné.
Koromként száll mindegyre föl
rebegő légből sisteregve,
s a ziláltan kavargó pernyét
szusszanó szellő röpíti tova.
Hamvától tüsszög a remény,
zsigerig megfeszül a fény,
mint ingoványban halódó csoda...
(2012. december 11.)

Sakktábla

"...egyszerű gyalogok vagyunk a történelem sakktábláján..."

Gyalogként állok a sakktábla peremén,
holt idők kebelén, történelem egén.
Köröttem sebzett szívvel, némán kullogók,
elfáradt életek: lovak, bástyák, futók.

Csak egy lépés előre, meglódít a vér,
hiszem, egy nap az elveszett majd célba ér,
s ha rám is taposnak, míg mezőmre lépnek,
nem félek többé, hogy ütközetben éljek!

(2012. december 01.)

Honnan?

(Festmény: Hucker Ferenc)

Honnan ez a különös déjà vu-érzet,
mely szavakat oly gyakran szívembe éget,
s lelkembe vetít kóbor, kusza képeket,
varázslat, mely vezet tollforgató kezet?

Énem folyton válaszokat keres, remél,
még éltében vándorol és testet cserél,
s tűnődöm, vajon enyém-e a gondolat,
mely tintámmal a tiszta papírra ragad...

(2012. december 1.)