Elfojtja az idő árját...
Köd lepi el köröttem a teret,
S testem különös mozgásba kezd.
Bizseregnek megbűvölt tagjaim,
A ritmus lüktető, így szeretek élni!
Halkan izzó lágy zene bocsájt
Érzékeimre törhetetlen bűbájt.
Egy-kettő...egy-kettő...
Dinamikus rezgést keltő,
Életet éltető, vidáman pezsgő,
Megállíthatatlan ősi erő...
Húz, repít magával az ár,
Mint sebes ragadozó madár.
S míg lábam el nem akad,
Lelkem szárnyaló, s szabad!
(2010. december 31.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése