Gaz, szövevényes hazugság az élet,
s álmokhoz kötött az igaz ember.
Gyűlölt sorsából kitörni nem mer,
és szívében harag őröl kétséget.
Könnycseppek szikrái semmit nem érnek,
fájdalom a lelken éleket fen,
majd elkopik, elvész az időben,
mint kavicsok sodró folyófenéken.
Dédelgetett álmok szétfoszlanak,
de tágra nyílt szívek törnek falat,
s ha túlélő vagy, hát nézz az égre fel!
Ki sorsban hitet soha fel nem ad,
minden, mit szeret, életből fakad,
s a bűvös kékség majd mindenre felel!
(2012. november 30.)
