Temetőben

Milyen nyugodt a csend...
Kellemes madárdal andalít.
Bűbájos, tiszta rend,
Amit a külvilág nem háborít.

Olyan vidékre léptem,
Hol megáll az idő, a tér.
Nem bánt a rohanó élet
És lelkem is nyugodni tér.

Napsugarak simogatják arcom,
S hűsít a selymes szél;
Odakünn vívom a harcom,
S idebenn béke és szeretet él.

Vigyázzák nappal a léted
Szelíden jó szellemek,
S ha éji álmaid félted,
Hidd el, ők nem kísértenek!

Ember ne feledd, egyszer
Még utolér téged a vég!
Ne törd a harmóniát soha meg,
S hallgasd a sors ítéletét!
(1996. május 23.)