Álmodj!

Álmodni? Hát persze hogy szeretek!
Ki ne érezné, milyen jó világ az!
Legtitkosabb vágyaid, mit hűen rejtegetsz,
Az éj leple alatt mind-mind feltárulnak.
Elborítanak a rádtörő képek;
Elenyészel a színes érzéstömegben…
Valamikor kellemesek a régi emlékek,
Mégis van, hogy olykor boldogtalan leszel.
Szörnyű félelmeid ha valóra válnak,
Ha rettegve riadsz fel éjszakákon át,
Szobádban a tárgyak mozdulatlan állnak,
Tudnod kellene, hogy mind jóbarát!
Ha szemed lassanként édesen lezárul,
S nem riaszt újra meg a zord magány,
Az idő, a tér egy szűk pontból kitágul,
Az út tiszta lesz, s nem borít el újabb ingovány.
Álmainkban csöppnyi valóság kel életre.
S ha jó élmény, többé nem kell már más.
Nem bánod, ha álmodnál, csak álmodnál egyre,
S az ébredés egyben keserves csalódás…
(1996. február 21.)