Szeretlek

Mint sebes karvaly kering a föld felett,
Fáradhatatlanul száll fenn az égen,
Édes szavaidra szívem úgy eped,
Éppoly fáradhatatlanul, mint régen.

Mint mélybe zúduló zengő zuhatag
Eped a rég várt csöndes csobogásra,
Érted égő lelkem éppoly ingatag,
S gyöngéd csókjaid ajkam éppúgy várja.

Sokat jelentettél nekem, hisz tudod;
Test mezeje fölött Te voltál a Nap.
Tüzes csókod a virágokra dobod,
S előlem mégis egy felhő eltakar.

Láng lobog, vörös, izzó, perzselve ég,
Mint máglyán hörgő, bűnbánó eretnek,
S ha szenvedéseimről szólni tudnék,
Azt mondanám egyszerűen: szeretlek.
(1992. november 23.)