Gyökerek

Kis méhecske száll, száll virágról virágra.
Egy szép rózsabimbó hajladoz utána.
Koldus lelke várja, jöjjön el szerelme,
Kínzó börtönéből kitörni szeretne!
Hullámzó kedélye szerelemtől zavart,
Melyet néhány csábos kis szárnycsapás kavart...

"Óh, szívem, mért kínzol, mért epedsz utána? -
Így szólt könnyes szemmel, szirmait kitárva.
Óh, bárcsak nekem is oly szárnyam lehetne!
Ily földhözragadttá ugyan már ki lenne?
Röpülnék kedvesem után a világba,
És összes bánatom hirtelen elszállna."

De hiába próbált a földtől elszakadni,
Gyökér-bilincséből nem bírt szabadulni.
Sóhajtozott, hívta a méhecskét egyre,
Ám azt bohó lelke más virághoz vitte.
Érzéketlenségét a szép rózsa látta,
Édes kicsi szíve megszakadt utána…

(1994. november 5.)