Vágy

Csöndesen remeg a vöröslő hajnal,
Vibrál a lég, amikor felém jössz,
Egyetlen mosolyod is rabságba láncol,
S elfúló lélegzettel karodba szédülök...

Játékra villanó csillagfény-szemeid
Bűvereje zsibbadásig megigéz,
Delejes vonzásod átható börtönében
Nem uralhat többé már a józan ész.

Csapongó madárként életért küzdenék,
De gyönge szárnyaim erőtlenné váltak,
Hangtalan lehelve kegyelemért szólnék
Végzetem ellen, türelmes izzásban...

Hozzám érsz lágyan, s az őrület reám száll,
Kábulat szele borzolja érzékeim,
Ködfelhős képzetek nyugtalan hátán
Szorongva nyeldeklem tisztító könnyeim...

Elborít az elsöprő, vérforraló vadság!
Megőrjíti elmém ez a fullasztó vágy!
Testemben remeg az észvesztő boldogság,
De fölébredek, s átölel a magány...
(2011. július 18.)

Rajz: Sz. Varga Krisztina - Vágyódás