Morcos reggel

Gonosz óra!

Te vad-kegyetlen!

Belehasítasz a reggelbe!

Lelkembe!

Melynek álom-szárnyait

hangod penge-élével

levágod,

Szürke-mogorvává fested
a meghitt, tünde-fényű

világot.

Az álmot vérbe borítod,

eltaszítod...

Megölöd!

Lázadhatok,

de ketyegsz tovább rendületlen!

Kiáltásod hiába némítom,

tompítom...

Tudom,

az időt meg nem állíthatom,

Sodor bele

a végtelen,

homályos-ködlepte

ismeretlenbe...

(2011. július 28.)