Csillagom

Fénylő szerencsecsillag kísért,

Formált, alkotott, óvott.

Vigyázta lépteim, ígért

Szép jövőt, kincset és mosolyt.

Hittem benne, s ő hitt nekem,

Hogy párban könnyebb az élet,

S amikor kedvem odaveszett,

Sugarával önmagamtól védett.

Kerestem őt, ha tovatűnt,
Holott nem hagyott soha el,
Telhetetlen lényemnek örült,
S magasba emelt tenyerén cipelt.

Világokon át vezetett az út,
De egy botlásom - úgy tűnik - végzetes...
Végül minden a pokolba hullt,
Csillagom kihunyt, s más társat keres...

(2011.01.10.)