Érintése

Érintése nyomán szikra csap lelkembe.
Parányi vörös tűz, mely fénnyel megigéz.
Egy sóhajtól belobban, s szétfut a testemben,
Parázsló fergeteg, mely mindent felemészt.

Növekvő áradat, elsöpör bút s fagyot,
Megtöri a jeget, hallom rianását...
Megszűnik a világ, félresodor s tarol,
Megreped az ég is, hallom robajlását.

Bódító érzés, melynek aláveti testem,
Világlik a gyönyör, s áll a pergő élet
Villámragyogását elmémben megfestem,
S hogy egyszer elmúlhat, ettől máris félek.

Egy tiszta forrás hűs patak medrében;
Amint elült a szél, s szédít csobogása,
Egyre szebben zenél, s egyre erősebben,
Míg kék vizű tenger fogadja magába.

Kanyargó folyamban létem fel-felbukkan:
Hol szelíd hullám, hol viharos vízfodor.
Egy-egy zúgó örvény a sötét mélybe ragad,
Vagy kegyesen bólint felém és a partra sodor...

Izzik a testem, mint forró nyári nap,
De érzem a bőrömön futó hűvös remegést.
Föld vagyok, mely könnyű futózáport kap,
S magamba szívom léted minden cseppjét.

Oh, érzékek játéka! Mit teszel velem?
Miért csalsz szívembe ennyi bolond érzést?
Elfojtott vágyaim feltörnek bennem,
Szomjasan keresem az utolsó lépést,

Mely megtisztítja elmém összes rétegét,
Elvezet egy csendes, szelíd öböl felé,
Hol örökké láthatom a vörös naplementét,
S lelkem a végső menhelyét meglelé...
(1996. november 11.)