Vágy fut át a testemen,
De rámtör a félelem.
Érzem, ahogy elvakít,
Kínok között szétszakít
Soha nem ereszt.
Pihentet egy könnyű ágy
Újra tép a halálvágy
Bensőmben csak úgy mardos
Fölém száll és széttapos
Soha nem ereszt.
Gyűlölt sorsom így végzem.
Tudom, hogy ezt jól érzem.
Csak a bánat van nekem,
Könnybe fúló énekem –
Soha nem ereszt…
(1993. július 27.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése