Merengés

/Festmény: Julia Burgess- Shipwreck at Volcano Bay/

Fehér felhők úsznak gondolataim egén,

Mint habos vitorlák a vágyódás tengerén.

Föltűnnek a távoli horizonton,

Míg reményt vesztve a hullámok közt fuldoklom...

Köröttem az élet - mint szétszórt deszkák.

Sodornak magukkal a sötét éjszakák.

Velem együtt merülnek, s kidobják a habok,

Csöndes holdfény ölel át, s én egymagam vagyok...

Zátony-rázta hajó törmelékei között

Az emlékek tengerén magányos üldözött,

Szemem előtt filmszalag, megannyi csodás kép,

Édes álomvilág, mesebeli tündérrév...

Föl nem foghatom, mi történt velem,

Átok tüze éget, hamvasztja mindenem!

Gyémántkavics vagyok, míg ő lábbal tipor rajtam,

Érte ragyogok csak, habár nem így akartam.

Kívánom, hogy szívét oly őrjítő vágy mossa,

Mely enyésző lelkemet folyvást mardossa!

Mégis szavai nyomán a kínzó kétségek

Sziporkázó, izgalmas bizsergéssé szelídülnek...

Agyamban szikrákat szórnak, magot vetnek,

Csírát hajtva fázó csontjaimba épülnek...

S egy fuvallat hozzá biztosan elsodor,

S befogad, mint homokszemcsét a sivatagi por...

Lényemet fodrozza, mint sós, meleg

Tengeri szellő a szelíd vizeket.

Létem puhán elsimul a légben,

S fölszállok érzéseim szárnyaló egében...

(2011. február 2.)