Úton

Előttem az út az égbe vezet.
Hátranézek... s ott is összeér.
Kedvesem, megfogom a kezet,
S ajkaink érintése többet ígér.

Több ez, mint egy röpke álom,
Mi hamar elszáll, s elfeleded!
Nézlek... s most már nem csodálom,
Miért is volt oly jó veled!

Ölelj át, soha ne engedj!
Együtt örüljünk a szebb jövőnek!
Utamon kísérj, s hogy ne szenvedj,
Néked adom át minden erőmet!

Nehéz az életút, mi előtt ácsorgunk,
De mi bátran szálljunk szembe vele!
S ha majd a pokol kapuján is kopogunk,
Végül mennyei örömünk lesz benne.
(1992. 07. 04.)