Te Lány!

"Te Lány!

Nem lehet minden a tiéd!"

Motyogtam halk öniróniával...

De megszólalt bennem a dal,

elbódított lágyan a lét...

Huncut szeme bolondozott,

fecsegett,

szórta gondjait szívemre eleget,

morzsánként csalogatott,

tekintete hívogatott,

vonzott,

ajkai mézével csábított,

s én elvesztem örvényében!

Lehúzott a mélybe,

hol - hittem -

még lehet élet!

De mégsem... Nekem nem!

Más világban élünk mi ketten.

Ha elszakít a fénytől,

hitem melegétől,

a Nap tüzétől,

ha elhagyom csillagom

kitaposott ösvényét,

nem leszek önmagam többé!

Lelkem lángja kihuny,

s többé semmi nem véd!

Csak könnyeimen át

suttoghatom:

"Ó te Lány!

Nem lehet minden a tiéd!"

(2011. augusztus 4.)