10.
Marie nyugtalan alvás után ébredt. Ruhája nedvesen tapadt a testére. Különös, vad álmok kerítették hatalmukba az éjjel. Izgató álmok. Az ő csodálatos hercege ölelte, érzékien, erotikus vággyal fűtve. Soha nem tapasztalt még ehhez fogható érzést.
Megdörzsölte halántékán a lüktető eret, és elgondolkozva ült fel fekhelyéről.
Meg kell tudnia, milyen ez igazában!
Éreznie kell, milyen az igazi szerelem valójában, amely elbódítja érzékeit, de a hús-vér valóságot még nem ismeri.
Hamar elkészült reggeli teendőivel, és hozzálátott napi munkájához. Ma nem kellett táncolnia, amiért hálát adott az égnek. Mostanában – Marie nagy örömére – olyan különös események történtek a palotában, ami elvonta az Uralkodó figyelmét a könnyed szórakozástól.
Egész nap monoton végezte a dolgát, szabadidejében pedig merengve, szótlanul üldögélt elhúzódva egy csöndes sarokban.
Azon járt az agya, hogyan kellene tudatnia Lady Tamedyvel, hogy a fia él, és egészséges. Ma még nem volt alkalma beszélni a hercegnővel, hiszen őt elszólították társadalmi teendői.
Minduntalan huaklin hercege járt az eszében, és az izzó csókok, melyek egyfolytában kísértették. Magán érezte a férfi érintését, jóleső melegét, és megborzongott a testét elöntő forróságtól.
Tudnia kell! Tudnia kell, a férfi is úgy érez-e, ahogyan ő. Erős elhatározással a lelkében várta a nap végét.
Amikor mindenki nyugovóra tért, csöndben kilopózott a folyosóra. Senki nem mozgott a közelben, de ha összefutott volna valakivel, az sem lett volna feltűnő. Legfeljebb azt mondja, hogy éjszakára van beosztva. Lady Tamedy úgysem hazudtolná meg.
Igaz, ami igaz, megerősítették az őrséget sok helyen, ám ő feddhetetlen jellemmel és helyzettel rendelkezett ahhoz, hogy senki ne állítsa meg. Habár szokatlan volt éjjeli kiruccanása, feltűnést mégsem keltett. Próbált természetesen viselkedni, pedig szíve úgy dobogott a mellkasában, mint még soha azelőtt. Remegő térdekkel lépett be a lift homályos terébe, bizakodva, hogy útja ezután is zökkenőmentes lesz.
A rabszállásra érve halkan suttogott az őrnek, mire az egy jobbra nyíló fülke felé mutatott. A lány bólintott, az őr kezébe csúsztatott némi fémpénzt, és a megadott irány felé indult.
A rabok elkülönítve, egy-egy apró lyukban töltötték alvásra szánt idejüket. A fülkék mindössze akkorák voltak, hogy egy keskeny, ágyszerű szerkezet kitöltötte a belsejüket. Az ajtó helyén paravánként pokróc függött, mely viszonylag biztosította a rabok személyes nyugalmát.
Marie a megjelölt fülke előtt megállt, majd hatalmas levegővétellel félrehúzta a függönyt, és belépett a helyiségbe.
Odabent sötét volt, csak az elhúzott függöny helyéről tört be némi világosság, melynek fényében a lány megpillantotta az alvó alakot. A kék bőrű huaklin férfi hatalmas teste alig fért el a kicsiny matracon, kényelmetlen testtartásban, térdét fölhúzva feküdt ott, mindössze egyenletes lélegzete hallatszott.
Marie fölismerte benne Huakent egykori uralkodóját, Gogard Tamedy-t. Közelebb lépett, miután megbizonyosodott, hogy jó helyen jár. Szíve szaporábban kalapált, ahogy kezét kinyújtotta, hogy megérintse a férfi markáns arcát.
De ahogy közelebb hajolt, apró kezeit erős marok fogta bilincsbe, és a felhangzó mély mordulásra ijedten hőkölt hátra. Még fel sem ocsúdhatott, amikor már a heverőn feküdt, testét egy acélos test szorította le a fekhelyre.
A férfi olyan gyorsan mozdult, hogy az a lány számára hihetetlen volt, és rémületét csak halk sikolya tudta kifejezni.
A nyugalmában megzavart férfi döbbenten meredt az alatta fekvő apró, remegő lány tágra nyílt szemébe. Rövid ideig szólni sem tudott a meglepetéstől. Amikor magához tért, zavartan engedett szorításán.
- Marie, maga mi az ördögöt keres itt? – szögezte neki a kérdést, miközben lelke mélyén háborogni kezdett egy elfojtott érzés. – Tudja, hogy meg is ölhettem volna? – szólt haragosan, szeme szikrázott a dühtől.
- Én… - lehelte a lány még mindig remegve az átélt ijedtségtől.
A férfi azonban nem várta meg a magyarázatát, felsegítette a heverőről.
- Jól van, na, nem kell ennyire félnie! Matt két fülkével arrébb alszik, a szemközti oldalon – közölte rekedten, gyémánt szemeiben értetlenség tükröződött. A lány a fejét rázta.
- Én nem… - nyögte – nem a bátyámat kerestem.
Gogard arcára továbbra is ráfagyott az értetlenkedő kifejezés.
- Ha nem a bátyjához jött, akkor ugyan mi a csudának mászkál a rabszálláson idegen férfiak ágyánál?
Gogardba belehasított a felismerés.
- Az anyám küldte ide magát?
A lány megrázta a fejét, és zavartan elpirult.
- Az édesanyja jól van, de nem erről van szó.
Gogard láthatóan megkönnyebbült a hallottaktól, de csodálkozva felvonta a szemöldökét.
- Akkor minek köszönhetem a látogatását ilyen késői órán?
Mély hangja hallatán a lány megborzongott, és nagyot nyelt. Arcának rózsás árnyalata láttán Gogard elmosolyodott. Mosolya kedves volt és megnyugtató. Keze ösztönösen félrehajtott egy elkószált hajtincset a lány homlokáról. De ezután sem nyugodott. Végigsimított az üde arcon, ujjai a lány bimbózó ajkain állapodtak meg. Érintésére Marie felnyögött a mellkasába tóduló szenvedélytől, szemét lehunyta. Elhaló hangon válaszolt.
- Nem tudom, miért.
De Gogard már tudta.
Akkor már tisztában volt vele, mi hajtotta ide a lányt. Az érzéstől, ami elöntötte, teljesen összezavarodott. Akarta a lányt. Tudta ezt, amióta karcsú teste hozzásimult, telt keble a mellkasához préselődött. De azt is tudta, hogy ez nem a helyes megoldás. Ennek így nincs jövője, és ez az egész tönkreteheti a lányt. Hiszen Marie maga sem tudja, mit cselekszik. Nem lehet az övé. Mégis, ahogy nézte a vibráló szempillákat, a vágytól kipirult arcot, nem volt képes uralkodni magán. Szája éhesen lecsapott a duzzadó ajkakra.
A csók fájdalmasan édes érzéseket csalt Marie lelkébe. Úgy érezte, beleszédül, felolvad ebbe a csodálatos varázslatba. Igen. Ezt akarta. Erre vágyott álmaiban, a valóság azonban felülmúlta legmerészebb elképzeléseit is. Soha nem gondolta, hogy ilyen bódító lesz.
Megrészegülve a kábulattól ösztönösen beletúrt a férfi sötét fürtjeibe, és közelebb húzta magához. Gogardot teljesen magával ragadta a lány odaadása, képtelen volt tiszta fejjel gondolkodni. Egyre inkább elmélyült az élvezetben. Ajkai a lányéra tapadtak, mintha soha nem akarná elvonni onnan, a keze pedig új felfedezésekre szánta magát. Gyengéden barangolt a nő testén, érintései nyomán apró lángnyelvek csapdostak fel a lányban, s futótűzként terjedtek tova egyetlen pontban összpontosulva.
Édes gyötrelem volt, a férfi simogatásai mindenhová eljutottak, s Marie teste vonaglott a kínzó gyönyörtől. Gogard nem hagyta abba a tortúrát, ujjainak útját csakhamar ajkával is bejárta. Keze végigsimított a nő selymes combjain, ahogy feljebb hajtogatta könnyű selyemruháját. Nem tudott megálljt parancsolni magának, még ha akart volna sem, testét egyre inkább nekifeszítette a puha női testnek, bőrük izzott, ahogy egymáshoz ért.
Marie érezte, ahogy a férfi megérinti azon a helyen, ahol még soha senki azelőtt, és az édes érzéstől kéjes nyögés tört fel torkán. Epekedő sóhaja csak olaj volt Gogard vágyának tüzére, mégis visszafogta az elszabadulni készülő lángolást, mert nem akart fájdalmat okozni a lánynak. Szenvedélye égette, feszítette, tudta, nem sokáig képes kordában tartani. Nem volt visszaút. Érezte a lány szenvedélyének mézét, tudta, nem kell tovább várnia, hogy a nő teste befogadja.
Elengedte a nőt egy pillanatra, amíg kibújt nadrágjából, s a lány elkerekedő szeme láttán elmosolyodott.
- Ne félj, kicsim! Vigyázok rád!
Újra hozzáhajolt, és csókja nyomán eltűnt a félelem a lány szívéből. Combjai közé helyezkedett testével, és egy erőteljes mozdulattal testük összeolvadt. Rövid ideig mozdulatlanul élvezte a nő belső melegét és puhaságát, ahogy testével körülölelte, aztán lassan mozogni kezdett. Marie a kezdeti fájdalomtól meglepődött, ám hamarosan ismét a gyönyörteli izgalom lett úrrá érzékein. Csakhamar átvette a férfitest ütemes ritmusát, és a kábulat eltompította a külvilág ingereit. Halk nyögései felajzották Gogard vágyát, és egymást gerjesztve szárnyaltak a végső megsemmisülés felé.
Szerelmük beteljesedésének csöndes kikötőjében pihentek meg, bőrük verejtéktől fénylett. A lányt valamiféle belső béke szállta meg, hirtelen tökéletessé és teljessé vált a világ. Gogard mellére hajtotta a fejét, s szemét lehunyva azon tűnődött, hogy bárcsak örökké tartana ez a pillanat. Érezte, hogy a férfi ajkával megérinti a feje tetejét, leheletének jóleső melege bizsergette fejbőrét. Ösztönösen közelebb fészkelte magát a másik testéhez, miközben érzékelte, amint Gogard vágya ismét feléledt.
Marie elmosolyodott. Kezével cirógatni kezdte a férfit, ujjhegyei ajzószerként hatottak, bebarangolva az egész mellkasát, le egészen a köldökén túli területig. Élvezte hatalmát a férfitest fölött, teljesen új megvilágításba helyezve a dolog lényegét. Puha ajkaival apró csókokat lehelt rá, s érezte, ahogy a férfi szívdobbanásai szaporábbá válnak. Fogai közé csípte a férfi mellbimbóját, mire az borsónyivá zsugorodott, s amitől Gogard mackósan fölmordult. A lány incselkedve ránevetett, és folytatta műveletét. Minden egyes alkalommal, amikor szája a kékes árnyalatú bőrhöz ért, a férfi testén remegés futott át. Férfias testrésze árbocként ágaskodott a vágytól, és látványára a lány elbűvölten sóhajtott. Valami belső késztetés hatására óvatosan megérintette ujjaival, ettől az lüktetni kezdett, mintha saját életet élne. A lány csodálattal simított végig teljes hosszán, s elképzelni sem tudta, hogyan volt képes befogadni azt a teste. A gondolatra intim testtáján bizsergő forróság öntötte el, s ez még merészebbé tette. Szeretni akarta a férfit, s a vágy, hogy örömet okozzon, őrült cselekvésre késztette. Hozzáhajolt, és megcsókolta a finom bőrrel borított testrészt. Akciója nyomán Gogard rekedt nyögést hallatott, fokozva ezzel a lány elszántságát. Szájába vette, s nyelvével pajkos játékba kezdett, amivel rendesen próbára tette a férfi önuralmát.
Gogard bírta egy darabig, egy idő után azonban úgy érezte, megőrül a kéjtől, mintha minden idegszála szétpattanni készülne. Izmai megfeszültek, remegés futott át a testén. Karjába kapta a nőt, és a heverőre szorította. Marie megadóan fogadta ismét magába, s vágytól izzó teste forrón vette körül, enyhítve olthatatlan szomját. Egyszerre érték el a kielégülés pillanatát, s Marie örömsikolya összeolvadt a férfi visszafojtott diadalüvöltésének hangfoszlányaival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése