Felix otthon lábadozott. Roberta minden kívánságát leste. Nagyon aggódott bátyja túl korai utazása miatt. Még szerencse, hogy korábbi járatra nem kapott jegyet! A mamlasz! Hiszen azon nyomban repülőre ült volna!
Így legalább van még néhány napja, hogy megerősödjön valamelyest.
Csak az a baj, hogy bátyját az ismerősei nem hagyják nyugodtan pihenni. Folyton betoppan valaki – egy tanítvány, egy kolléga, egy barát –, aki megzavarja nyugalmát.
Hiába! Így van az, ha népszerű az ember bizonyos körökben. Sajnos, ez a siker ára. Pedig nagyon nem volna erre most szüksége Felixnek!
Roberta sóhajtott, ahogy bátyja arcát figyelte.
Felix aludt, habár szemhéja többször megrebbent. Nyugtalan álma lehet, gondolta a lány. Időnként homlokán is összefutottak a ráncok, és a kötés alól halántékáról izzadságcseppek gurultak le. Húga hozzáhajolt, és törlőkendővel felitatta róla.
Aztán felállt a betegágy mellől, hogy kimenjen a szobából.
„Jól esne egy forró kávé” – gondolta, és elindult az ajtó felé. Ekkor meghallotta a férfi nyöszörgését. Hátrafordult, azt gondolván, talán Felix felébredt.
Először nem is értette a szavait, összemosódott, artikulálatlan hangfoszlányok jöttek ki a száján, majd mintha Gloria nevét is hallani vélte volna a szaggatott összevisszaságból.
A férfi erőlködött.
Roberta a fejét csóválta, legszívesebben felébresztette volna ebből az álomból. Közelebb lépett, amikor értelmes szavak kezdtek kialakulni Félix ajkain, habár nem sok összefüggés volt közöttük.
- Ne! – motyogta a férfi feldúlt hangon, s közben ide-oda dobálta a testét. Roberta aggódva figyelte, nehogy baj legyen.
- … ott… vigyázz… ne… kérlek… veszély… ne menj… Gloria!
Felix szemei felpattantak, és szapora levegővétellel tekintett jobbra-balra a szobában. Figyelme zaklatottan állapodott meg húgán.
- Valami nagy bajt érzek, Bobbie – szólt összevont szemöldökkel.
- Felix, csak rosszat álmodtál – ült le az ágya szélére a lány, és megsimogatta a férfi arcát.
Harrison a fejét rázta.
- Nem, Bobbie, ez nagyon furcsa volt. Én nem szoktam álmodni, és nem is hiszek az ilyen megérzésekben, de ez olyan erősen tört rám, olyan ijesztő volt és valóságos! – nyögte feldúltan, és húgára emelte tekintetét. – Gloria veszélyben van, Bobbie!
Roberta csitította.
- Ne izgasd fel magad, kedvesem! Hidd el, hogy csak egy rossz álom volt! – majd hamiskás mosollyal hozzátette: - Lehet, hogy annál is nagyobb ütést kaptál a fejedre, mint amire gondoltunk.
- Nagyon vicces vagy – fűzte hozzá sértődékenyen a férfi. – Nem tudom, mitől vagyok biztos benne, de Gloria nincs biztonságban!
- Nézd, bátyuskám! – fordította komolyra a szót a lány. – Az egész élet csupa veszély. És a te szívszerelmed pont egy olyan helyre utazott, ami amúgy sem egy életbiztosítás. Ráadásul te is úgy össze vagy zavarodva, hogy nem tudsz higgadtan gondolkozni. Az a javaslatom, hogy nyugodj meg szépen, pihenj, és azután úgyis találkoztok!
- Nem bírok addig várni – türelmetlenkedett idegesen Felix.
- Ó, dehogynem – legyintett a húga, és szemében sütött az elszántság, hogy ezt be is bizonyítsa a férfinak.
Felix beletörődően hunyta le a szemét.
Nem volt ereje ellenkezni.
- Tudod, Bobbie, messziről lepipálnál egy náci kiképzőtisztet. Veled nem lehet vitatkozni. Jól van, legyen, ahogy akarod! – elsötétült a tekintete. – Remélem, hogy igaza lesz, Miss. Nemtűrökellentmondást!
Visszahanyatlott a párnára, és próbált nem gondolni nyomasztó sejtelmeire. Roberta még odahajolt hozzá, homlokon csókolta, és megigazította rajta a takarót. Aztán fölállt, és elégedetten kisietett a szobából. Bement a fürdőszobába, és arcát hideg vízzel frissítette föl. Nem volt olyan nyugodt, mint amilyennek mutatta magát. Igazság szerint eléggé aggódott.
A tükörben farkasszemet nézett magával.
Mit is akart, mielőtt Felix felébredt?
Eszébe jutott, és rögtön meg is fogalmazódott benne a kérdés:
„Na, hol is van az a forró kávé?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése