Nevetve játszik a fény a tengeren,
Égő viasz fanyar illatát sodorja a szél,
Mely füstben úszó hajó tatja körül zenél...
Számomra szép jövő többé már nem terem,
S élőhalott lelkem e gyászos sorsban elveszejtem...
Már nem hiszem, hogy táptalaj nélkül is megél.
Nevetve játszik a fény a tengeren...
Nevetve játszik a fény a tengeren...
Halványan pislákol e percben élet-mécsesem,
Lángjában gyengén téblábol a távoli remény,
Szárnyain fölrepít, magasba emel e tünemény,
Így segítve kínban fetrengő, nyúzott lelkemen...
S közben nevetve játszik a fény a tengeren...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése