Kicsit várj még,
maradj velem!
Csak őrjítően lassan,
szelíden, óvatosan,
izzón s lüktetőn,
kínzó szerelemmel
élj bennem...
Égj bennem!
Vágyad csillapítsd,
magadhoz szoríts,
érted lángolni taníts!
Ahogy csobban a tiszta víz,
elveszek benned,
fullasztó csókodban...
Forr a vérem,
tündöklő folyamban csordogál,
s a vékonyan tűnékeny ezüstfonál,
mely hozzád köt,
lepányváz végleg.
Megérint a néma csönd,
hangtalan szenvedélyed.
Az éj halkan felnyög,
felszisszen a pillanat...
S testünk sóváran,
örök rabságban,
egymásban összefolyik,
kavarogva eggyéválunk...
Édes, gyötrelmes küzdelmünk
áldott bilincsében,
sós cseppek tengerében
lelkünk is összeforr,
s a szikrákkal vakító fényben,
együtt a csillagok tüzében
elhamvadunk...
(2011. augusztus 25.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése