(Mesék szárnyain... részlet 6)

Jenny egy cukrászdában ült Gloriával. Mellettük fagylaltkelyhek, kóláspoharak, süteményes tányérok sereglettek, mintha egy egész hadsereg az ő asztaluknál fogyasztott volna. És az üveghegyeken túl ott volt a könyvkupac. Hiszen a tanuláshoz feltétlenül sok energiaszolgáltatóra van szükség.

Az evéstől Gloria már nehezen lélegzett. Jenny nem zavartatta magát, tele szájjal éppúgy jólesett neki a beszéd, mint egyébként. De időnként irigykedve nézett Gloriára, nem titkolva csodálatát.

• Oh, Glory! Olyan jó neked, hogy ilyen vékony vagy! – jegyezte meg.
• Ugyan, Jen! Úgy beszélsz, mintha legalábbis másfél mázsa lennél, pedig negyven kiló ha lehet benned vaságyastul – mondta cinikusan Gloria. De Jenny ettől nem nyugodott meg.
• Csak azért, mert kicsi vagyok. De vékony nem. Kérlek, Gloria, egyél még egy csokis sütit, hadd kárörvendjek rajtad!
• Esküszöm, Jen, ha még egy falatot lenyelek, vagy kipukkadok, vagy minden visszajön belőlem!
• De ki fogja megenni az utolsó szeletet? Csak nem hagyhatjuk itt! Az szentségtörés lenne – morgolódott Jenny. Gloria azonban hajthatatlan volt. Így Jenny hozzáfogott, hogy elpusztítsa a fennforgó finomságot. Élvezettel kapta szájába az első falatot. Társnője csillogó szemmel figyelte, aztán felkacagott.
• Látod, Jen! Habár nem vagy kövér, a tudatalattid azért lázad, mert titokban érzi, hogy nem kellene megenni azt a sütit. De te úgysem tudsz ellenállni. Vagy ne egyél annyi édességet, vagy fogadd el magad olyannak, amilyen vagy: aki mindennek ellen tud állni, csak a kísértésnek nem – oktatta bölcsen a barátnőjét.

Jenny fintorogva lázadt fel.

• Könnyű neked, Glory! Akármennyit ehetsz, mindig olyan leszel, mint a nádszál, én meg még a levegőtől is hízom.
• Meg attól az öt gömb fagyitól, hat szelet dobostortától, fél liter kólától! Mindezt egy szuszra – nevetett a lány. Jenny szégyenkezve elpirult.
• Hát igen. Túl sokat várok el magamtól.

Egy ideig csendbe burkolóztak, Gloria elnézte barátnőjét, ahogy elszánt arccal elfogyasztja a maradékot, majd csendben megjegyezte:

• Sajnos te nemcsak magadtól vársz túl sokat, hanem másoktól is.

Jenny riadtan tekintett fel.

• Ezt hogy érted?
• Ó, Jen! Te mindenkivel olyan szívélyes vagy, mindenkiért egyformán aggódsz, de egy ponton mindig leblokkolsz. Azt szeretném tudni, hogy veled mi van? Mert mindenkit előtérbe veszel, és a te személyed örökké a háttérben marad megbújva, hogy senki ne férkőzhessen a közelébe. Nem jól van ez így. Tudom, hülyeség, hogy pont én mondom ezt, akinek az élete zűrzavarosabb már nem is lehetne, de szerintem igazából nagyon magányos lehetsz. Annyira átrostálod az ismerőseidet, hogy igazi barátod nem is marad.
• Ez igazán kimerítő lélekelemzés volt, Glory – biggyesztette le az ajkait a lány, szemében fájdalom lobbant –, de itt vagy nekem te. És ki akar álszent barátokat?

Jenny lesütötte szempilláit, és zavartan folytatta:

• Tudod, nem jó, ha az ember fűnek-fának kiadja magát, ha mindenki átlát rajta. Olyankor nagyon sebezhetőek vagyunk. Tudom, mit beszélek. Már megjártam vele, és azóta tudom, hogy ne engedjem magam rászedni. Jól sejtetted, Gloria, tényleg azzal titkolom a valódi énemet, hogy álarcot húzok az arcomra. Ez megtéveszti az embereket. Azt hiszik, teljesen kiismertek, pedig nem látnak túl a felső mázon, és így nem okozhatnak fájdalmat többé… - a lány hangja elcsuklott, arcára szomorúság ült ki.

Gloria valami nagyon fájó dologra tapinthatott rá, erre rájött. Másfelé próbálta terelni a beszélgetést, nem akart Jennynek még több szenvedést okozni. Pedig nagyon kíváncsi volt, mi lehetett olyan szörnyű dolog Jenny múltjában, ami így megviselte a lányt. De nem erőltette a dolgot.

• Te Jen! Mi a véleményed Larryről? – váltott témát hirtelen.

Jenny újra a régi lett. Arcán az érdeklődés szikrája gyúlt, és ez Gloria figyelmét sem kerülte el.

• Larry? Ő olyan… nem is tudom – tűnődött el. – Mire vagy kíváncsi?
• Hát a véleményedre.
• Igen, de milyen szempontból?
• Jaj, Jen! Hát bármilyenből. Tudod, milyen sokat adok a véleményedre.
• Na jó. Szerintem nem becsülöd meg eléggé azt a fiút. Ő olyan kedves és figyelmes. Olyan szeretetreméltó. Több figyelmet érdemelne tőled. De ahogy észrevettem, csak játszadozol vele. Kérdés, hogy mikor telik be nála a pohár.

Gloria mosolyogva hallgatta a lány bóközönét. Alighanem jól sejti, amit sejt. Csak ezt még Jenny sem hajlandó beismerni magának. De az érdeklődését azért láthatóan felkeltette a jó öreg Larry.

Gloria ismerte a fiú érzelmeit, Larry már sokat mesélt a tervéről, amely Jenny meghódítására irányult. Mindketten tisztában voltak vele, hogy személyes szimpátiájuk soha nem fog a barátságon túllépni, és elfogadták ezt a tényt. Mégis tartották a látszatot, de csupán játékból. Mindketten sokra tartották kölcsönös barátságukat és bizalmukat. Larry beszélt Gloriának Jenny iránt felébredt vonzalmáról, és Gloria észrevette ugyanezt a lány tekintetében is. Elhatározta, hogy végre rendbe teszi a dolgokat.

• Jenny, te úgy beszélsz Larryről, mintha tetszene neked.

A lány elvörösödött zavarában.

• Ugyan, mit képzelsz! – mentegetőzött. – Olyannak ismersz, aki szemet vet másnak a barátjára? Az én szememben két ember meghitt kapcsolata tabu. Én nem vagyok Wendy Riggs – mondta sértődötten.
• Larryvel csak barátok vagyunk, nem szerelmesek, Jen – közölte egyszerűen a lány. Jenny szeme elkerekedett a meglepődéstől.
• Hogy érted, hogy csak barátok? Együtt jártok, vagy nem?
• Nem „úgy” járunk együtt. Csak a hecc kedvéért. Nagyon szeretjük egymás társaságát, de csak úgy, mint te meg én.
• Jó, rendben. Lehet, hogy te így érzel, de mi van Larryvel? Vajon ő is így áll a dologhoz? Ezt kétlem.
• Larry ugyanúgy tisztában van mindezzel, kedves Jenny – nevetett Gloria. – Hidd el, nem áltatja magát egyikünk sem. Sőt, mindkettőnknek van már kiválasztottja.

Szeme cinkosan villant. Jenny hirtelen elfehéredett.

• Ez hihetetlen. Úgy néztetek ki, mint egy tökéletes pár. Legalábbis mióta Felix Harrison a múlté.
• Felix Harrison nem a múlté, Jenny – közölte Gloria némi szomorúsággal vegyítve. Barátnője felháborodott.
• Gloria, ne akard azt mondani, hogy azok után még mindig szereted azt az embert! Édes istenem, neked elment az eszed!
• De így van, Jen. Még mindig időre van szükségem, hogy kiverjem őt a fejemből – suttogta halkan. – És Larry tudja ezt.

Jenny hitetlenkedve hallgatta vallomását, de szíve más miatt kezdett görcsbe rándulni. Egy pillanatig boldog volt, hogy Larry nem szerelmes a barátnőjébe, de megrendült attól, hogy kiderült, Larry már választott is valakit. Ezért kissé akadozva és kétségek közt vergődve próbált választ kicsikarni Gloriából.

• Larry… Azt mondod, Larry sem szeret téged. De… megengedsz egy indiszkrét kérdést? Ki van nála a láthatáron?

Gloria győzedelmesen mosolygott magában. Lám, lám! Kibújt a szög a zsákból! Jenny, a drága Jenny! Hát mégis érdeklődik valaki iránt! Hát mégsem olyan megkörnyékezhetetlen, ahogy hitte! Titokban nagyon örült ennek a fejleménynek. Tettetett iróniával kérdezte:

• Nocsak. Miért érdekel annyira, kit szeret az a srác? Csak nem táplálsz iránta mégis gyengéd érzelmeket? Ki hitte volna! – évődött. – Ki vele, Jen!

A lány kerekded arcán újabb színváltozás jelezte, hogy a sejtés helytálló, de Jenny makacsul ellenkezett.

• Ugyan Glory! Amit mondtam, megmondtam. Én sohasem foglalkozom más barátjával. És ha már nem is a tied, valaki követett a helyeden. Vagy nem te mondtad?
• Na persze. A te érzéseid mindig csak másodlagosak. A bánatba és egyedüllétbe bele is betegedhetsz, akár el is pusztulhatsz, de a te helyed mindig csak másodlagos. Nem jól van ez így, Jenny!
• Ne foglalkozz te az én érzéseimmel! – pattant fel dühösen a lány. – Én tudom, mit tehetek és mit nem. Elszeretni más fiúját nem az én műfajom. Jó, elismerem. Tetszik nekem az a srác. Sőt, nagyon is. De ha van valakije, tudom, hol a helyem.
• Ne izgasd fel magad ennyire, drága barátnőm! – csitította Gloria, és körülnézett a helyiségben. – Mi lenne, ha azt mondanám, te vagy az az illető, akit Larry kinézett magának?
• Te mindig hülyéskedsz velem – komorodott el Jenny. – Pont én? Hiszen minden ujjára akad ezerszer különb lány…
• Jó. Én mindig hülyéskedek, te pedig már megint lebecsülted magad! – csattant fel Gloria, félbeszakítva barátnőjét. – Csak egy kicsit bíznál önmagadban, Jenny! És most tényleg nem hülyéskedek. Veled nem, Jen. Larry már régóta érdeklődik utánad, és az utóbbi időben folyton rólad áradozik. Belédszeretett. És ezt nem is titkolja. Csak te nem vetted észre, mert mindig a saját becsületedbe takarózol.

Jenny örömmámorban úszott. A szíve őrülten kalapált a mellkasában. El sem tudta képzelni, hogy ma ilyen meglepetésben és boldogságban lesz része. Mennyire bolond volt! Most már igazán reménykedhetett.

Amíg Larry és Gloria együtt voltak, legalábbis ő így hitte, ahogy mindenki más, Jenny nem látott esélyt arra, hogy komolyan gondoljon a fiúval kialakuló esetleges kapcsolatára. Ezért mindig elterelte romantikus gondolatait róla. Dühös volt Gloriára, amiért egy ilyen pasit elutasít egy kilátástalan románc miatt.

Felix Harrisont, akár a többi lány, ő is bálványozta, de egy bálvány az bálvány marad. Ha nem maradna, akkor elveszítené a dolog lényegét.

Gloriánál egészen más volt a helyzet. Ő már a kezdet kezdetén sem bálványozta Harrisont, ezért alakultak úgy a dolgok, ahogy alakultak. Jenny számára így Larry volt a hús-vér valóság, míg Felix csak egy eszménykép, akiből azóta kiábrándult.

• Gloria, gondolod, hogy Larry foglalkozna velem? – hitetlenkedett.
• Jenny, ne légy már ilyen kishitű! A saját szájából hallottam. Mit akarsz még?
• De én miért nem vettem észre semmit?
• Tisztában vagy te azzal, hogy milyen elutasítóan és hidegen tudsz viselkedni azokkal a srácokkal, akik közelednének hozzád? – emelte fel hangját Gloria, mert kezdte elveszíteni a türelmét.
• Valószínűleg igazad van. Tényleg nem engedek közel senkit. De úgy félek, hogy megégetem magam! Te ezt nem értheted, soha nem élted át, amit én… - Jenny hangja gyengén csengett, és a csöndbe veszett. Gloria szorongva figyelte elsápadó arcát. Aggódott érte.
• Jenny, neked valami borzasztó dolog nyomja a lelkedet – szólt csendesen. – Ha beszélni akarsz róla, engem mindig megtalálsz.

Jenny zavartan az órájára nézett és felkiáltott.

• Te jó ég! Így elment az idő? Már rég otthon a helyünk a könyveink társaságában.
• Igazad van. Menjünk! – hagyta rá Gloria.

Gyorsan összeszedték magukat, fizettek, és távoztak a cukrászdából. Felszálltak egy buszra, amelyik épp Jennyék előtt szokott elhaladni. Húsz perc múlva már az ajtóban álltak.

Jenny a táskájában kotorászott kulcs után, amikor a ház előtt egy szép szürke kocsi leparkolt, hangos fékcsikorgás közepette. Jennynek megdobbant a szíve, amikor a magas fiatalember kiugrott belőle. Úgy látszott, valami borzasztóan aggasztja, ahogy feléjük közeledett.