Ej, nem bírom én a kötöttségeket!Mert szellemem szárnyalna, de nem lehet.
Bárcsak röpülhetnék szántók, havas, kék hegyek felett!
Mint terjengő füst, lángoló erdők mentén lebegek,
Olykor a föld porába sújtanak egyesek,
S nyugalmat így többé soha nem lelek...
Ej, nem bírom én a kötöttségeket!
Bánatomban zúgó tengernek megyek,
A halál csontarcába is bátran belenevetek,
Bár a viasz szétfolyik, a mécses eltörik, lehet...
Könnyekig facsarom fönt a gúnyos felleget!
Ej, nem bírom én a kötöttségeket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése