Csírázva kél a napsugár,
nyughelye álom-illatú még,
szemében álmosan pislákol a láng,
s ásítozik rá a tűnő sötét.
Virradna ő, de vissza-visszahúzza
karmazsinszín felhő-takaróját,
gyermekek álmát szelíden óvja,
s szítaná szerelmes ölelés vágyát...
Vörösre borzolt hajkoronával
s hunyorogva "jó reggelt" int felém,
midőn erkélyemről csöndben figyelem
kéjesen lassú ébredését...
Alant egy faágon kismadár csilingel,
furulyázó hanggal hívja a fényt.
Megunni képtelen, nem hallgattatja el
e kedves, hűséges ébresztőjét.
Aprócska fejére csillanó csókot hint,
s mosolyog életvidám hangjára,
szeretve szeretőn reákacsint,
majd lepillant az egész világra.
Betakargatja meleg sugarakkal
Fázós-korai ébredő lelkemet,
s újult energiával tör az égre,
míg szívemet átjárja a szeretet...
(2012. március 27.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése