birizgálja tompult idegszálaimat,
nyomában bizsergés ébred,
mely végigfut bőröm alatt.
Felhabzó vágyaid beburkolnak,
míg átölel az édes érzés,
hűsítő csókjai buborékaidnak
megannyi szikrázó kísértés!
Reám olvad szaténillatú varázs,
kitágul tengernyi érzék,
mint futótűz, föllobban a parázs,
birtokba vesz ezernyi vétség...
De lemossa rólam a világ szennyét
lelkedről patakzó könnyeid sora,
s tovább él bennem a sajgó reménység,
hogy eljő a tiszta ártatlanság kora!
(2012. március 24.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése