Bűbáj

Kezemben nyugszik kezed,

Szemem táncot jár szemeddel,

Tekintetem lelked húrjaiba tapad,

S rád akasztom akarat-béklyóimat.

Csuklód szorítom vészes hévvel,

Fagyott pillanat tüze perzsel,

Mégsem tölt el félelemmel.

Íriszem apró csillámaival

Nézlek, kígyóként kábítalak...

Olvadó szivárvány-folyammá válok

Benned, tiporlak, bitorlom az álmod;

Kéjben fürdik végtelen hatalmam,

Mellyel urallak, s fölötted állok...

(2012. március 11.)