(..."ami nem öl meg, erősebbé tesz"...)
Valaha rég oly szerelmes voltam!
Rózsaszín, cukros felhőkön lovagoltam.
Lebegtem a föld felett magasan.
Arra nem gondoltam
Óh, Kegyelmes Ég!
Mily keserű is lehet olykor az édesség!
Jólesett szeretve lenni, ölelni,
Önfeledt csókokat csenni,
S nagyszülém hiába perlekedett velem:
"Hát ilyen bozontos, szakadt ruhás
Fiú kell neked, gyermekem?"
De én csak nevettem.Hisz a szív nem robot!
Nem irányíthatod!
Nem programozhatod!
Ki sem kapcsolhatod!
Ha dobogni kezd vadul valakiért,
Hiába kérdezed, hogy miért!
Ha csalódástól meg is szakad,
Mert a "Nagy Ő" horogra nem akad,
Te akkor is túlélheted!
Bár megváltozik az életed,
Mégse feledd!
Mikor mélyébe rejted erejét,
Kincsként őrizheted azt,
Belőle meríthetsz vigaszt,
S a bölcsességet, amivel megáld,
Legközelebb okosabban használd!
(2012. március 6.)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése