Veszett világ - szonett 03.

Kúszik-mászik, hajbókol a Betegség,
Kaszanyéllel ütlegeli a Halál,
Nem gyűrte le a kegyvesztett Öregség,
S köröttük a tánctér rég kihalt, sivár!

Mérgezi a fényt mélyen kínzó Restség,
Nem látja, hogy éjjel arctalan a vár.
Fuss tova, elátkozott Ember, s tessék!
Ha elveszted kincsed, akkor vége már!

Kiégsz, mint vidám bohóc, hős dolgozó,
Kinek ásó-kapa nő két kezében,
S mégsem hiszi el, hogy ez legfőbb bajunk.

Kivirágozhat bárki életében,
Kacsintó, bolondos vak remény-hozó,
Tudd, hogy ez tartja fönn kárhozott fajunk!

(2012. április 12.)