Próbatétel - szonett 04.

Távozzon tőlem el minden betegség,
Lázas delírium, magányos halál!
Lelki békém nem adom, csúf öregség!
Az élet nem lehet üres, bús, sivár!

Ne nyomassza létem közöny és restség!
Tudom, hogy reám csupa boldogság vár!
Nem kell, hogy énem bárkinek is tessék,
Hisz lelkem így gyönyörű, bolondos már!

Tudom jól, hogy az elme friss, dolgozó!
S kinek mézarany toll forog kezében,
Melyből kifacsarja sok fájó bajunk,

S génekbe lehet vésve életében,
Hogy megkísértse halk szavú Fény-hozó,
Próbára téve eltévelygett fajunk!

(2012. április 13.)