Lázban

(Festmény: Földi Péter - Vergődés)

Álmodom? Olyan tompa a világ!
Szemem homályos, kiszürkült minden...
Tehetetlen kín, gyöngeségbe zár,
s tudatom szól, valami nincs rendben.

Ernyesztő lebegésben vajúdom,
fakó alakok mozgása kísér.
Szóra nyílna szám, de üres hangom,
ásító zaj, mely torkomon kifér...

Ó, nem! Mi ez a jeges borzadály,
mit ellenem a testemre raktok?
Úgy éget, minden idegszálam fáj!
Mi történt? Miért nem mozdulhatok?

Nyögve nyújtom karom, kézfejemmel
nedves homlokomat ízlelgetem,
forró verítékben fürdik testem,
s odakinn sír egy hang: "Ég, szüntelen!"

Lázkígyó fojt, agyam mégis tiszta...
Meghalok talán? Ezen tűnődöm...
Nem és nem! Csak hozzatok már vissza!
Ebbe nem szabad beletörődnöm!

Tengernyi a dolgom! Élteken át...
Utam még nem fordítva számolom!
S a Remény hangja csilingel csodát:
"Anya, kérsz valamit? Majd ÉN hozom!"

(2012. április 4.)