Még ma is érzem illatod fanyar fűszerét,
Lelkem minduntalan, fájón beleremeg,
Sóhajvirágaim még ma is szállnak feléd,
S ajkam már csak hűlt emléked érinti meg.
Még ma is itt hagyott ingedbe burkolózom,
Ha fázom egy kimerült, szeles nap után,
Melege óvón átölel, s végigsimítom
Kockái rajzolatát merengve, sután...
Ha itt lennél, még most is Téged szeretnélek,
S úgy érezném, hogy enyém az egész világ,
De e csodás világot ma már nem remélem,
Szívem szárazon rezgő, levéltelen ág...
(2012. szeptember 14.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése