Zúgó, vad tánccal a levegőbe ér,
Karcos fényű kristályszemcse-villanás:
Surrogó lelkekben zihál, küzd a vér.
Csapongva, forogva keringőt járnak,
Sebes szelük forrón lélegez ködöt,
Villogó, sistergő szikrákat hánynak
Holt szirmokat ontó faágak között.
Őszi lehelet hűs sóhaja tör föl,
Elsöpri végül árnyak buzgó vágyát,
S csöndesen piheg már a kihűlt földön
A Szerelem, mit múlt pengéje vág át...
(2012. szeptember 9.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése