Fohászod nyújtsd a zord Idő felé,
Mely monoton falja föl drága perceid,
Adjon meg mindent, bármit is kérj,
Mielőtt kárhozatban égő lelked elveszi!
Teljen önsanyargatott, csöndes nyugalomban,
Rezzenetlen fogadjon be minden új tudást,
Megátkozta már a léted, agóniájában
Ne sorvasszon el rajtad kívül semmi mást!
Ám élted filmkockáiban képről képre
Felhagyott vágyaidért megváltást ne kérj!
Könyörögj csak kíntól vonagló testtel:
Múló, dacos Idő! Véget soha ne érj!
(2011. augusztus 10.)
Magamról
- Szolomájerné Varga Krisztina
- "Nem arra törekszünk, hogy örökkévalók legyünk, hanem csak arra, hogy a dolgok és tettek ne veszítsék el előttünk hamar értelmüket. Mert akkor megmutatkozik a semmi, ami körülvesz minket." (Antoine de Saint-Exupéry)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése