Csillogó révület

Süvít a szél, didergek,
hófehér cseppek sebeznek;
marják lüktető inaim,
ordasok szűkölik kínjaim.
Kergetőznek szédelgő álmok,
talányok, őrült mások...
Zuhanok, görget a hegygerinc,
s kedélyes búcsút int
nyikorgó meredélye:
felébred sziklák acsargó lénye
gyönge báb-testemben;
érzem, ahogy eltipor, sodor,
jéggé dermeszti vérem folyamát,
gleccserré fojtva vad iramát.
Élettel játszik papást-mamást,
s hegyi patak rajta
bűvös ezüst palást.
Torkom szorítja rémület,
elér recsegő révület,
s dobban a hegy szíve;
rezgésem eggyé válik vele,
s testem csikorgó, fehérlő
porrá omlik, mint
a rengés rázta havas hegytető...

(2012. május 18.)