Zakatoló vonatok remegése:
Hozzád indultam,
Hozzád érkeztem.
Boldog kötődés élménye
Simogatta szívem.
Kincsem,drágakő múltam
Szétpattan, elillan,
Mint túlfeszített szappanbuborék,
Mint rögre szaladt kerék
Szerelmem mesebeli hintaján...
S ajtaján kiszállsz, kisétálsz...
De őrzöm képedet folyton,
Tüzes vadsággal birtoklom,
Pedig nem vagy már enyém.
Múlandó az egész, csak én,
Csak én tartalak bezárva
Porosodó vitrinben, fájva,
Táncoló árnyékok között...
S a pergő kristályszemcsékbe költözöl,
Aláhullva a homokóra falán,
Letűnt szerelmem néma sóhaján...
(2012. január 17.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése