Gyalogként állok a sakktábla peremén,
holt idők kebelén, történelem egén.
Köröttem sebzett szívvel, némán kullogók,
elfáradt életek: lovak, bástyák, futók.
Csak egy lépés előre, meglódít a vér,
hiszem, egy nap az elveszett majd célba ér,
s ha rám is taposnak, míg mezőmre lépnek,
nem félek többé, hogy ütközetben éljek!
(2012. december 01.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése